ingyenes videók

Nagyon érdekes projekt zajlott le a Varróház tanműhelyében, és arra gondoltam megmutatom Neked is.
Anna, az egyik résztvevő az iskolában azt a feladatot kapta (alternatív gimnázium) dolgozzon egy egész éven át egyetlen projekten, amit be is kell mutatnia.

Bár nem tudott varrni, úgy döntött, egy saját tervezésű ruhát készít.
A dolog különlegességét az adja, hogy nagymamája nagy örömére, úgy döntött, az ő esküvői ruháját gondolja újra, elkészíti annak modern változatát.

Anna az interneten gyorsan megtalálta a Varróház varrótanfolyamait, épp másnap indult is egy, és már bele is vágott a varrás világába.

Oktatója Koródy Katalin volt, az Erzsébet krt 54-ben található tanműhelyben.
A kezdő varrótanfolyamot a haladó követte, és itt már neki is láttak az esküvői ruhát elkészíteni, a tervezéstől, a szabásminta elkészítésén át a megvalósításig.




Első próba:

Kész ruha, csipke boleróval:

és az igazi érdekesség, a nagymama esküvői ruhája, és annak a modern változata egymás mellett:

Anna ezt írta saját munkájával kapcsolatban:

„Megpróbáltam a legjobb tudásom szerint, sok segítséggel létrehozni egy esküvői ruhát, ami hasonlít a nagymamám 1970-es ruhájára. Szerintem sikerült. Apró változtatásokat végeztem, amik csinosabbá tették a ruhát a menyasszonyon. Az alapruha alakját kicsit nőiesebbre készítettem: a derekat kiemeltem, és a szoknya részét ferdén szabtam ki, ami annyit jelent, hogy a szoknya szépen hullámzik, nem egyszerűen egyenesen ér le a földre, így lágyabbá teszi a ruhát.

Mivel én nem szerettem volna hosszú fátylat az alkotásom mellé, varrtam hátul egy kicsit hosszabb kiugró részt, amit a menyasszony a földön húz maga után, de nem olyan nagy, mint egy fátyol, és nem kell vele foglalkozni, mivel a ruha része. Ez az úgynevezett uszály. A cipzárt a ruha hátára varrtam, és rejtett cipzárt használtam, hogy ne látszódjon. A nagymamám ruháján oldalt van a cipzár, és látszik a sínje is. Ugyanúgy használtam a ruhán én is szűkítőket, hogy szépen álljanak a domborúbb részeken. Az ujjak és a nyak eltisztázását is kicsit máshogy csináltam, de csak azért, mert én így tudtam szépen megoldani.

A csipke-felsőrészben a legnagyobb különbség a csipke anyaga, mintája. Régen nem volt nagy választék csipkéből, legalábbis nem akkora, mint ma. A nagymamám ruháján a csipke sok nagy virágból áll össze. Szerintem nagyon szép, de ma már nem gyártanak, használnak ilyet, kiment a divatból. Esetleg ha valaki egy retró ruhát varrat, akkor előkerül, de amúgy már nem látom sehol. Ezért én, ha akartam, se tudtam volna könnyen ilyen csipkét szerezni, de szerencsére nekem egy mai modern kellett. Az én csipkémet szintén kis virágok díszítik, de a virágok között átlátszó, finom, hálószerű anyag helyezkedik el. Én egy bolerót varrtam a ruhámhoz, míg a nagymamám egy hosszú kabátkát viselt. A boleró csak a menyasszony derekáig ér. Szintén félujjú és a karjai lefelé bővülnek. Kis kabátként funkcionál, amit szintén össze lehet elöl csatolni egy brossal. Ennyi eltérés van a két ruha között. Ez nem hangzik soknak, de az összhatás mégis más. Örülök, hogy mindkét ruha egyszerűbb fazonú. Szerintem nagyon szép és elegáns. Ha egyszer az én esküvőm lesz, akkor én is valami hasonló ruhát szeretnék viselni.

Örülök, hogy ez a ruha, és projekt a Varróház tanműhelyében készült, és ezúton is gratulálok Annának az elgondolásához, és a kivitelezéshez is!

Ha szeretnél Te is résztvenni egy varrótanfolyamon, kattints ide: https://www.varrohaz.hu/varrotanfolyam/
Tanulj meg varrni, és készítsd el a legkedvesebb ruháidat Te magad!
Ezek a ruhák is mind varrótanfolyamokon készültek: